Először a saját hetedet nézd meg
A hét nap lezárása nem bizonyítja, hogy egy minta megváltozott vagy új szokás alakult ki. A miniút arra adott alkalmat, hogy megfigyeld a helyzetet, a testi jeleket, a belső mondatot és egy kis eltérés lehetőségét. A feljegyzéseid többet mondanak a következő lépésről, mint az, hogy minden mezőt kitöltöttél-e.
Olvasd vissza, amit ténylegesen leírtál. Hol volt egy megvalósítható kis lépés? Hol volt túl nagy az elvárás? Ha egy napra nem írtál semmit, abból nem következik kudarc. Lehet, hogy nem jutott rá idő, nem volt megfelelő helyzet, vagy nem szerettél volna írni.
Válassz egyetlen folytatandó dolgot
Ne tervezz újra egyszerre minden területen. Választhatsz egy olyan reakciót, amelyet már kipróbáltál, vagy egy korábban megfogalmazott apró lépést. Például: egy nem sürgős kérésre időt kérsz, mielőtt válaszolsz. A cél legyen a te befolyásod alatt; a másik ember elégedettségét nem tudod előre biztosítani.
A hatodik napi „5%-kal más reakció” képes megfogalmazás, nem mért javulás. A folytatásban sem szükséges százalékot adnod magadnak. Pontosabb lehet: egyszer észrevettem a késztetést, és megálltam válasz előtt.
Írj egy használható ha–akkor mondatot
A megvalósítási szándékokról szóló kutatások olyan tervekkel foglalkoznak, amelyek egy felismerhető helyzetet egy konkrét cselekvéshez kapcsolnak. Ezek segíthetik a szándék megvalósítását, de nem garantálják a sikert minden helyzetben. [1]
Saját példa: „Ha munka után egy nem sürgős új kérést kapok, akkor azt mondom: holnap délelőtt visszajelzek.” Ellenőrizd, hogy valóban vállalható-e az időpont. Másik példa: „Ha egy kis tétű feladatot elkészítettem, akkor az előre leírt feltétel alapján egyszer átnézem.” A példa helyett olyan mondatot írj, amely illik a saját felelősségedhez.
Tedd elérhetővé a támaszt
Mi segített már? Egy emlékeztető, egy rövid szünet vagy valaki, akitől konkrét segítséget kérhetsz? Ne csak a támasz nevét írd le, hanem azt is, hogyan lesz elérhető. Például az emlékeztető a munkanap végi naptárbejegyzésbe kerülhet. Ha más emberre számítasz, egyeztess vele, ne feltételezd automatikusan a rendelkezésre állását.
Tervezz kisebb változatot is arra az esetre, ha kevés az időd. Egy hosszú esti értékelés helyett elég lehet egy mondat: „Ma ez működött, ez pedig nehéz volt.” A megfigyelés célja a tanulás, nem egy újabb hibátlan napló vezetése.
Jelölj ki egy alkalmat a visszanézésre
Egy hét múlva nézd meg: előfordult-e a választott helyzet, kipróbáltad-e a lépést, és mi lett belőle? Ha a helyzet nem fordult elő, nincs mit sikertelen próbának nevezni. Ha a lépés túl nagy volt, módosítsd. Ha nem volt hasznos, választhatsz másikat.
Az Iránytű végén a saját tervet visszaszerkesztheted, és az összefoglalót kinyomtathatod. A folytatás lehet önálló megfigyelés, beszélgetés egy megbízható emberrel vagy megfelelő szakmai segítség. Tartósan megterhelő, mindennapi működést akadályozó nehézségnél ne tekintsd a hétnapos miniutat kezelésnek vagy a segítségkérés feltételének.