ISMERŐS LEHET? · SZEMLÉLTETŐ ÉLETHELYZET
Megérkezik az üzenet: „Ugye ezt még elvállalod?” Már éppen pihenni készültél. Az ujjaid mégis leírják, hogy persze. A megkönnyebbülés rövid: utána azt számolod, honnan veszed el hozzá az időt. Végül arra haragszol, aki kért, és magadra is, amiért igent mondtál.
Kitalált jelenet, nem konkrét vendég története. A kérdése azonban valós: volt-e időd és lehetőséged eldönteni, mit szeretnél vállalni?
Mit szeretnél megőrizni az igennel?
Az igen mögött sokféle szándék lehet. Szeretnél segíteni, megbízható lenni, elkerülni egy kellemetlen beszélgetést, vagy nem akarod megbántani a másikat. Nem szükséges mindegyik mögé ugyanazt a gyerekkori magyarázatot keresni. Először a mostani helyzetet érdemes megérteni.
Más azt mondani, hogy „fontos nekem ez az ember, ezért most tudatosan átrendezem a napomat”, és más azt érezni, hogy választásod sincs. A kérdés nem az, hány nemet mondasz egy héten. Inkább az, hogy az igenjeid között van-e helye a saját szempontjaidnak.
A határozottság és a figyelmesség együtt is lehetséges
A Centre for Clinical Interventions az asszertív kommunikációt olyan önkifejezésként mutatja be, amelyben saját igényeink mellett a másik ember jogait is tiszteletben tartjuk. A visszautasítást külön tanulható készségként tárgyalja. [1] Az alábbi mondatok saját, hétköznapi példák ehhez; nem kötelező formulák.
- Ha időt kérnél: „Megnézem, belefér-e, és délután válaszolok.”
- Ha nem vállalod: „Ezt most nem tudom elvállalni.”
- Ha csak egy rész fér bele: „Húsz percet tudok segíteni, utána indulnom kell.”
- Ha más időpont megfelelő: „Ma nem jó, csütörtökön viszont ráérek.”
Az alternatívát csak akkor érdemes felajánlani, ha valóban vállalni szeretnéd. Különben a visszautasítás végére könnyen egy újabb kötelesség kerül. A rövid válasz nem feltétlenül rideg: hangnemmel, figyelemmel és világos megfogalmazással is lehet tiszteletet kifejezni.
És ha utána bűntudatom lesz?
A kellemetlen érzés önmagában nem dönti el, hogy helyes vagy helytelen volt a válaszod. Megnézheted a konkrétumokat: megszegtél egy korábbi megállapodást? Olyasmit ígértél, amit most visszavonsz? Vagy egy új kérésre válaszoltál őszintén? Ezek eltérő helyzetek, eltérő felelősséggel.
Ha korábban vállaltál valamit, szükség lehet egyeztetésre és jóvátételre. Ha viszont most kérnek először, nem kell úgy kezelned a nemet, mintha automatikusan tartozást hagynál magad után. Ez nem ad minden helyzetre kész választ, de segít elválasztani a felelősséget a puszta kellemetlenségtől.
Egy kisebb helyzettel kezdd
Válassz olyan hétköznapi alkalmat, amelyben biztonságosan gyakorolhatsz: például egy program időpontját vagy egy apró szívességet. Előre fogalmazd meg, mit tudsz vállalni. Utána ne csak azt nézd, tetszett-e a másiknak, hanem azt is, érthető volt-e a mondatod és megfelelt-e a valós lehetőségeidnek.
Munkahelyi kötelezettség, gondozási felelősség vagy fenyegető kapcsolat esetén több szempontot kell mérlegelni. Veszélyes helyzetben a biztonságos támogatás keresése előbbre való annál, hogy egyedül próbálj ki új határhúzó mondatokat.
Mit adhat ehhez az önismereti munka?
Egy beszélgetés kiindulhat abból, mi történik benned a kérés és a válasz között. Milyen mondattól tartasz? Mit szeretnél, hogy a másik megértsen? Milyen saját értéket akarsz megőrizni? A hipnózisos önismeretben ezekhez kapcsolódó képekkel és megfogalmazásokkal lehet foglalkozni, előzetesen tisztázott keretek között. Ettől még a hétköznapi beszélgetést neked kell majd lefolytatnod.
A főoldalon szereplő vendégtörténetben a saját határok kialakítása is megjelenik. Ez egy ember visszajelzése, nem minden olvasóra érvényes eredményígéret. A te első lépésed lehet jóval kisebb: egyetlen alkalommal időt kérni, mielőtt automatikusan igent mondasz.