A feladat véget ért, de a figyelmed még ott van
Kitalált hétköznapi jelenet: becsukod a laptopot, leülsz a kanapéra, és már azon gondolkodsz, mit felejtettél el. A szabad félóra újabb feladattá válik: most végre rendesen ki kellene pihenned magad. Ettől még nem vagy rossz a pihenésben. Érdemes előbb megnézni, miből próbálsz megérkezni ebbe a félórába.
Más helyzet, ha ténylegesen ügyeletben vagy, és más, ha a munkanap lezárult, de gondolatban tovább szervezed. A gondozási feladatok, a zaj, az éhség vagy az időhiány valós körülmények. Ezeket nem lehet pusztán egy ügyes belső mondattal megszüntetni.
Mit tudunk a munkától való eltávolodásról?
Egy 166 munkavállaló bevonásával végzett, egyhetes naplóvizsgálatban az esti munkagondolatoktól való kisebb eltávolodás több másnap reggeli fáradtsággal és kedvezőtlenebb hangulati mutatókkal járt együtt. Ez összefüggés, nem annak bizonyítéka, hogy egyetlen gyakorlat megszünteti a kimerültséget. [1]
Az önismereti kérdés ezért lehet egészen egyszerű: mi tartja most készenlétben a figyelmemet? Egy konkrét megoldatlan feladat? Az a félelem, hogy lemaradok? Vagy nincs olyan időszak, amelyben más is átvesz valamit? A válasz alapján másféle következő lépés lehet észszerű.
Adj helyet egy kicsi lezárásnak
Válassz egy nem sürgős munkanapot vagy feladatot. Befejezéskor írj le egyetlen következő teendőt és azt, mikor nézel rá. Például: „Holnap kilenckor ellenőrzöm a hiányzó adatot.” Ez saját szervezési ötlet, nem előírt relaxációs módszer. Ha nincs ráhatásod az időzítésre, ezt is nevezd meg.
Ezután tarts rövid, feladatmentes átmenetet: ülj le, nézz ki az ablakon, vagy sétálj a szobában, ha jólesik. Nem kell kiürítened a fejed. Ha megjelenik egy munkagondolat, észreveheted anélkül, hogy rögtön újra megnyitnád a feladatot. Valóban sürgős helyzetben természetesen más döntésre lehet szükség.
A szünet ne legyen újabb teljesítményelvárás
Ne csak azt kérdezd utána, sikerült-e ellazulnod. Azt is: volt-e egyáltalán helye a szünetnek? Mi szakította félbe? Mekkora idő volt reális? Ha egy perc sem fért bele, lehet, hogy a terhelés elosztásáról vagy segítségkérésről kell gondolkodni.
A pihenés nem kizárólag a nagyobb későbbi teljesítmény eszköze. Lehet egyszerűen szükséged rá. Ha a gondolatok ismétlődése a fő nehézség, a túlgondolásról szóló cikk ad további kérdéseket. Ha mások kérései töltik ki minden szabad idődet, a személyes határok lehetnek közelebb a helyzetedhez.
Egy megfigyelés holnapra
Írd le: „A következő nem sürgős feladat előtt egy perc szünetet tartok. Utána feljegyzem, mi tette könnyebbé vagy nehezebbé.” Nem kell pontszámot adnod magadnak. A cél egy használható megfigyelés. Tartós kimerültség, alvási nehézség vagy romló mindennapi működés esetén kérj megfelelő szakmai segítséget; az okot egy önismereti cikk nem tudja megállapítani.